3 és 6 éves gyerekek anyukájaként egyelőre igyekszem a nagyvilág borzalmait kizárni az életükből, nem hallgatunk együtt híreket, nem nézünk híradót, de szép lassan beszivárognak hozzánk is olyan kifejezések mint a háború, menekültek, vagy az éhezés. És a gyerekek kérdeznek, sokat kérdeznek akkor is, ha válasz nagyon összetett, összezavarhatja őket, vagy én magam sem tudom a választ...

Nagycsoportos, kisiskolás korban a háborúnál jóval egyszerűbb dolgok is nagyon ijesztőek a gyerekeknek, akik éppen értelmet próbálnak találni a világban. Arra tanítjuk őket, hogy ne bántsák egymást az óvodában, azután pedig arról hallanak a rádióból, hogy lakónegyedekre hullanak a bombák. Felnőtt fejjel sem könnyű ezekben a helyzetekben eligazodni, ezért tartom nagyon fontosnak, hogy beszélgetni tudjunk róluk, válaszoljunk a kérdésekre. A HVG Kiadó Beszélgessünk róla! sorozata ezeket a beszélgetéseket próbálja megkönnyíteni, elkezdeni. Az én kezembe a Globális konfliktusok című rész került a könyvtárban. Hat éves kortól ajánlják, és bár én végigolvastam a könyvet, a hat évesemmel még csak szemezgettünk belőle, a későbbre hagyva például a terrorizmus fogalmát.

Néhány kérdés a könyvből (ezek sajnos csak a tartalomjegyzékben szerepelnek, az egyes fejezetek elejéről valamilyen okból lemaradtak, pedig hasznosak lettek volna):

Hogyan alakulnak ki a konfliktusok?

Milyen egy háború?

Segélyszervezetek

Hogyan segíthetsz?

A könyv úgy igyekszik választ adni ezekre a kérdésekre, hogy közben ne további félelmet keltsen, ne arra tanítsa a gyerekeket, hogy az őket körülvevő világ rossz és kegyetlen, vagy még rosszabb: menthetetlen. Igyekszik megmutatni az események hátterét, mi vezet a konfliktusok elmérgesedéséhez és hová vezethetnek azok. A gyerekek nyelvén ad egyfajta magyarázatot az eseményekre. Ezeket a válaszokat pedig tovább finomítják Hanane Kai szép és érzékeny illusztrációi is.

Lesz, aki szerint a válaszok túlságosan leegyszerűsítőek, nem teljesen őszinték, amikor például arról olvasunk, hogy párbeszéddel minden konfliktus megoldható. De ne felejtsük el, hogy a célközönség egy része éppen csak 6 éves múlt. Aki ennél is többet szeretne a rideg valóságról, vagy a háborúk értelmetlenségéről átadni, a könyv kapcsán azt is megteheti, hiszen remek alkalmat kínál arra, hogy a gyerekek egyedi érdeklődési szintjének megfelelően beszélgetni kezdjenek a feldolgozott témákról. Én azt hiszem a szerzőhöz hasonlóan akkor is toleranciára és párbeszédre szeretném nevelni a gyerekeimet, ha csak egy ideális világban lenne ez elég a konfliktusok megoldásához.

Én kíváncsi vagyok a sorozat többi részére is!

Elsőnek a családunk egyik legkedvesebb könyvét ajánlom nektek, amire véletlenül akadtunk rá egy bolhapiacon. Az "Életem legjobban elköltött 500 forintja" listán biztosan dobogós.

A kedvenc Julia Donaldson könyvem lett, ami azért a Graffaló, vagy a Majom mamája szerzője esetében nem könnyű választás. Julia Donaldson egy igazi kincs, aki könnyedén ontja magából a zseniális meséket, melyeket a szülők is szívesen olvasnak el akár százszor is. Kedves és érdekes történetek, könnyen megjegyezhető rímek, szerethető figurák és az illusztrátorválasztással sem tud melléfogni.

A Papírbabák története egy tigrispapucsos, pillangócsatos kislányról szól, akinek az anyukája egymás kezét fogó papírbabákat készít, hogy aztán mindenféle kalandokat éljenek át együtt. Mert együtt minden akadály legyőzhető. Dinoszaurusz elől menekülnek, felfedeznek egy szigetet, katicával társalognak egészen addig, míg egy kisfiú véget nem vet mindennek az ollójával. De a mese nem érhet itt véget, mert az apró papírdarabok csodálatos emlékké állnak össze a kislány fejében. A történet minden olvasásakor újabb mélységét fedezhetjük fel. Több szinten is működik, mert élvezi egy 3 éves is, de egy 6 éves is talál benne érdekességet. Lehetőséget ad arra, hogy beszélgethetünk az emlékekről, arról milyen is felnőni, a mulandó dolgokról, veszteségről és az apró dolgokban megjelenő szeretetről. (Mikor először olvastuk, még a könnyem is kicsordult, nem is értették a gyerekek miért sírok.) Ráadásul a történet része egy kedves versike is a papírbabákról, amit mindig más dallammal zenésítünk meg, és énekelünk a könyv végéig, sőt azután is, a saját papírbabáink készítése közben.

A rajzokat Rebecca Cobb készítette, akinek azóta külön odafigyelek a munkáira. Az illusztráció nem csak tökéletes kiegészítője a történetnek, hanem teljesen együtt él vele. Érdemes minden apró részletre odafigyelni, mert előfordul, hogy egyszer csak életre kel a tányér mintája, vagy ha jól figyelünk, újból és újból megkerül az elveszett pillangós csat.

Olvassátok el a könyvet, és készítsetek együtt sok-sok papírbabát!

Itt egy gyerekkönyvekről szóló blog van készülőben!